Online kurzusok tervezése (METAMOOC 2021) - 6. modul

Elérkezett ez is, a kurzus vége - már két hete befejeztem, letöltöttem a tanúsítványt. Ez a naplóbejegyzés tulajdonképpen már minden után van, látszik is, hogy nehezen születik meg.

Az utolsó modul kicsit önértékelés, reflexió és tervezés is volt. Egyrészt összefoglalt szinte mindent, ami a kurzusban korábban elhangzott azáltal, hogy a kurzus értékeléséről szólt, másrészt arra irányult, hogy az új tudást talán építsük be a napi gyakorlatba. Ez a kurzus ugyan nem a közoktatásban tanítók számára készült, de azért vannak beépíthető tudások. Az utolsó kérdőívben meg is kellett fogalmazni terveket, SMART célokat kellett írni a következő tanévvel kapcsolatban.

Én azt szeretném, ha a diákjaim

• megtanulnának jól angolul
• nem tantárgyként kezelnék az angol nyelvet, hanem eszközként arra, hogy okosan, boldogan, jól éljenek
• és szeretnék az angolórákat.

Nagyjából ennyi. A kérdés mindig az, hogy ők vajon mit akarnak, van-e közös halmaz, amiben meg tudunk egyezni és én hogyan tudom őket támogatni abban, hogy ezt a célt el is érjék.

Ezért aztán a következő célokat tűzném ki. Felmenő rendszerben a következő tanévtől kezdődően

• kidolgozok egy bemeneti mérés - célkitűzés - visszacsatolás rendszert a kurzusaimra a következő tanévtől kezdődően, aminek használatára megtanítom a tanulókat.
• kialakítom
  a kifordított osztályteremhez szükséges digitális kurzusfelületet a TEAMS-ben, aminek használatára megtanítom a tanulókat.
• amennyire lehet, akadálymentes tananyagokat hozok létre, illetve átalakítom korábbi tananyagaimat.
• a jelenléti órákon igyekszem több, rövid idejű, választható tevékenységet tervezni a hozzájuk tartozó nehézségi szint és/vagy várható előnyök megadásával.
• a választható tartalmakkal egy átlátható, a tanuló számára is egyértelmű differenciált követelményrendszert valósítok meg.

A célokhoz ki kell még dolgoznom az indikátorokat is, hogy a magam számára tudjam értékelni a megvalósításukat, és persze lehet, hogy majd módosítani is kell ezeket.

Eddig tartott a pozitív rész.

Azt nem tudom most megállapítani, hogy mennyire SMART-ok ezek a célok, bizonyára bele lehetne kötni, én is tudnék. A baj inkább az, hogy egyre inkább felteszem magamnak a kérdést, hogy minek? Valahogy úgy érzem, hogy sok minden ellenére még vannak ötleteim, terveim a közoktatásban való tanításra, de a motiváció a végrehajtásukra egyre halványul. Elképzelem, hogy jön a napi munka: (23+ óra), nem lesz időm sem, egy végeláthatalan rohanásba fogok, hogy utolérjem magam, elégedetlen leszek és fáradt. És az egész még indulás előtt megfeneklik. És ha így történik, még a jobbik eset, mert az el nem végzett munka legalább nem vész kárba. (Mondjuk nem nulláról indulnék, de ez akkor is nagy falatnak látszik.)

Ha minden marad a régiben, az eredmények nagyjából azért meglesznek, eddig is megvoltak. Nem voltam eddig sem rossz tanár szerintem, csak mindig úgy érzem, nem elég hatékony, amit csinálok. Elvileg a tanulók tudják, mire jelentkeznek, amikor választanak egy gimnáziumot és ott egy képzést: pl. nyelvi tagozat (újra)kezdő nyelvi előkészítő évfolyammal. Valójában azonban van 18 gyermek, akiknek fogalmuk sincs, mit akarnak, lehet, hogy ez volt a második, harmadik esély, és ide vették fel őket, valamint 14 évesek. Holnap már mást akarnak, mint ma. Többségében eddig is tanultak angolt, ez inkább nehézség szokott lenni, nem is kicsi, mert az újrakezdésnek oka van és az sose jó ok. Nekem őket kellene tanítanom és nem a tantervet. A cél persze mindkettőben azonos, de a hogyan jutunk oda, nagyon különböző lehet. És akkor még örüljek, mert csak 18-an vannak, egy osztálynak a fele.

Majd meglátjuk, mi lesz vagy nem lesz. Vége a negatív résznek.