A pedagógus szakvizsga megléte feltétele a mesterpedagógus fokozat megszerzésének, ezért az itt tanuló kollégák többségének célja is a szakvizsga birtokában a mesterpedagógus minősítés megszerzése. Természetesen az előadás során is előkerült a téma. Az a jó a továbbképzéseken, hogy a tanulóközösség egyben tanítóközösség is: rengeteg információ, tudás és ötlet származik maguktól a tanulóktól is, bár ami az én fantáziámat beindította, az a tanár úr példája volt arról, hogy működtet egy szakmai közösséget azok számára, akik fenntarthatóság témakörben tervezik megvalósítani a mesterprogramjukat. Ilyenkor nem is értem, hogy miért nem jutott eszünkbe például a saját intézményen belül valami hasonlót alakítani?
A képzés második félévének első órája után tehát a következő aktivitásra szántam el magam: kezdeményezem az iskolánkban egy mesterpedagógus/kutatópedagógus nyitott tanulóközösség alapítását. Most éppen 100%-ban digitálisan oktatunk, annyi a fertőzött pedagógus és gyermek, ezért a szombati előadás után mindenféle házimunkával tereltem el a figyelmemet, hogy ne azonnal essek neki a toborzásnak - nem lenne jó az időzítés. Azt persze nem tudom, mikor lenne jó belevágni, de azért vannak fokozatok.
Arra gondoltam, hogy milyen hatalmas ereje lehetne annak, ha azok, akiknek van ötletük valamilyen innovációra összeülnének - akár online - időnként és megbeszélnék az elképzeléseiket, összehangolnák a programjaikat, segítenék egymást a személyes támogatáson túl is! Végül is szinte ugyanazokat a tanulócsoportokat érintik az innovációk, jó lenne ezeket néhány lépés távolságból egységében is látni. A tanulóközösség nyitottsága azt jelentené, hogy azok is csatlakozhatnak, akik éppen nem készülnek mesterpedagógusnak, de érdekli őket, hogy milyen innovációk zajlanak az iskolában vagy akár részt is vennének szívesen a kipróbálásban, a fejlesztésben, a fenntartásban. Előbb-utóbb aztán ők is nyilván megtalálják a maguk fejlesztési területét és rengeteget tanulhatnak az utat már végigjáró kollégáktól.
Nem találtam fel a spanyol viaszt, bizonyára sok iskolában ez már működik - lehet, hogy a miénken kívül mindegyikben. Minden esetre kísérletet teszek arra, hogy nálunk is legyen ilyen közösség. Azért szerettem volna megírni ez a bejegyzést, mert lehet, hogy egy tantárgy, egy előadás, egy téma, aminek hallgatására valamiképpen köteleznek valakit, amire nincs igazán motivációja, mégis ad egy ötletet, elindít valamit, tettekre sarkall. Sokadszor állapítom meg, hogy én leginkább tanulni szeretek, ezért nagyon nehezen is értem azokat, akik bármely tanulási lehetőséggel találkozva motiváció hiányra hivatkoznak, mert mindig mindenből lehet tanulni, fejlődni.
Azt persze nem tudom, milyen sikerrel járok majd, de jó érzés a vágyakozás arra, hogy nyitott fülekre találjak a kollégáim között. Lehet, hogy idétlen a hasonlat, de olyan, mint mikor a gyes alatt időnként felnőtt társaságra vágyik az ember és izgatott lesz, amikor erre lehetőséget kap.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése