Ez a lecke az első az IKT-val elérhető pedagógiai változásokkal foglalkozó hét témái közül. Ez az a téma, amelyet Turcsányi-Szabó Márta, az ELTE professzora, és Abtar Darshan Singh professzor ad elő.
Először a tanulási stílusokat ismételtetik át a hallgatókkal. Ezt a szemléletes infografikát megosztom én is.
Fontos idézet a kötelező irodalomból:
"For ICT to enhance teaching and learning, it needs to be supported by appropriate education and school policies and by effective professional development for teachers. Moreover, despite an increasing recognition of 21st century skills and competencies, there are certainly cases where a lack of ICT infrastructure, hardware and software in schools can deny students the opportunities to properly develop these competencies." (Ahhoz, hogy az IKT segítse a tanítás-tanulást, megfelelő oktatás- és intézményi politika, valamint a tanárok hatékony szakmai fejlődése szükséges. Továbbá, annak ellenére, hogy egyre inkább felismerjük a 21. században szükséges készségeket és kompetenciákat, vannak esetek, amikor az IKT infrastruktúra - hardver és szoftver - hiánya az iskolában megakadályozza ezek fejlesztését.)
Ennél hasznosabb persze az az információ, amely négy körben: szövegértés, matematika, természettudomány és 21. századi készségek tárgyalja az IKT eszközök használatát. Már az eszközök használatának tipizálása is sokatmondó: információs, szituációs, alkotó és kommunikációs eszközök. Mennyire messze van ez a tábla előtt álló és magyarázó tanár és a padban csendben figyelő és jegyzetelő diák tanítás-tanulási módtól. Tehát kellenek az eszközök, de alapvetően nekünk, tanároknak kell megváltoztatnunk a gondolkodásunkat a tanítás-tanulásról. Én azért azt tapasztalom, hogy még mindig azt gondoljuk, hogy az van megtanítva és az a fontos tudás, amit mi elszavaltunk majd valamilyen formában visszakérdeztünk. Az biztos, hogy a kifejezetten tananyag-centrikus és ebben is előíró és túlzó kerettantervek nem segítenek a változtatásban.
A kételkedőknek pedig azt javaslom, hogy fordítsák meg ezt a gondolatmenetet és talán megértik, hogy nemcsak az a kérdés, hogyan használhatom az IKT-t a tanítás-tanulásban, hanem hogy lehet-e másképp tanítani. A megfordítás pedig úgy szól, hogy miért gondoljuk azt, hogy azokat a gyerekeket, akik a való világban pillanatok alatt és nagyjából korlátlanul elérnek bármilyen információt, szinte valós helyzetekben próbálhatják ki magukat, nap mint nap saját képükre szabhatnak bármit és azonnal megoszthatnak mindent és bárkivel a világon, egy másik valóságban, a négy fal között a táblával és a tanárral szemben egy padban ülve sokadmagukkal lehet bármire is hatékonyan tanítani?
Hogy milyen hasznos és szemléletes egy IKT eszközzel készített ábra, arra jó példa a tanulási stílus modellek összefoglaló ábrája.
És a harmadik dolog, amit ebben a leckében vezetnek be a Learning Object, tanulási objektum, fogalma. (Nem tudom, magyarul így nevezik-e hivatalosan.) Ez azért nagyon fontos nekem, mert a következő tanévben belekezdünk egy tudástár kialakításába az iskolában. Ennek több összetevője lesz, mert egyik feladata a tudás (pl. továbbképzésen, konferencián szerzett) belső megosztása, másik feladata egymás segítése azáltal, hogy bizonyos tananyagokat megosztunk. Ezek között különösen fontos szerepe lehet a tanulási objektumoknak, amelyek önmagukban álló egységek, tehát bármilyen tanmenetbe beemelhetők, ha az adott tartalomra szükség van. Az SDT is ilyen, tulajdonképpen és a korábbiakban bemutatott Learning Designer program is erre az elvre épül. Ha például az országos kompetenciamérésre gondolunk és hatékony kompetenciafejlesztést szeretnénk megvalósítani, az ilyen célú objektumok gyűjtése és megosztása sokat lendíthet az ügyön.
Ehhez a munkához fel lehet használni a már elérhető objektumokat, és érdemes a saját fejlesztéseket is közkinccsé tenni, de azt gondolom, változtatás nélkül nagyon kevés vehető át. Annyira egyedi minden tanítás-tanulási szituáció, hogy legalább az alapot egy iskolának magának kell kidolgozni és akkor az egyes tanárok és egyes diákok igényeihez már könnyebben hozzáillesztő. A tananyag gondozásról nem is beszélve. Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy a tudásbázis a tanárok és diákok közös terméke lehet. Valahogy hosszú (közép?) távon így képzelem.
A Learning Object kapcsán felmerülő metaadat struktúra is hasznos lehet a tudástár tervezésekor. Ahhoz, hogy könnyen megtalálhatók legyenek a releváns objektumok, jól kell azonosítani azokat. Ez persze függ majd az eszköztől, ahol ezeket tároljuk, de a tervezésben biztosan segít.
És egy kiáltványt: Az iskolai digitális oktatás megújításának terve
Először a tanulási stílusokat ismételtetik át a hallgatókkal. Ezt a szemléletes infografikát megosztom én is.
Fontos idézet a kötelező irodalomból:
"For ICT to enhance teaching and learning, it needs to be supported by appropriate education and school policies and by effective professional development for teachers. Moreover, despite an increasing recognition of 21st century skills and competencies, there are certainly cases where a lack of ICT infrastructure, hardware and software in schools can deny students the opportunities to properly develop these competencies." (Ahhoz, hogy az IKT segítse a tanítás-tanulást, megfelelő oktatás- és intézményi politika, valamint a tanárok hatékony szakmai fejlődése szükséges. Továbbá, annak ellenére, hogy egyre inkább felismerjük a 21. században szükséges készségeket és kompetenciákat, vannak esetek, amikor az IKT infrastruktúra - hardver és szoftver - hiánya az iskolában megakadályozza ezek fejlesztését.)
Ennél hasznosabb persze az az információ, amely négy körben: szövegértés, matematika, természettudomány és 21. századi készségek tárgyalja az IKT eszközök használatát. Már az eszközök használatának tipizálása is sokatmondó: információs, szituációs, alkotó és kommunikációs eszközök. Mennyire messze van ez a tábla előtt álló és magyarázó tanár és a padban csendben figyelő és jegyzetelő diák tanítás-tanulási módtól. Tehát kellenek az eszközök, de alapvetően nekünk, tanároknak kell megváltoztatnunk a gondolkodásunkat a tanítás-tanulásról. Én azért azt tapasztalom, hogy még mindig azt gondoljuk, hogy az van megtanítva és az a fontos tudás, amit mi elszavaltunk majd valamilyen formában visszakérdeztünk. Az biztos, hogy a kifejezetten tananyag-centrikus és ebben is előíró és túlzó kerettantervek nem segítenek a változtatásban.
A kételkedőknek pedig azt javaslom, hogy fordítsák meg ezt a gondolatmenetet és talán megértik, hogy nemcsak az a kérdés, hogyan használhatom az IKT-t a tanítás-tanulásban, hanem hogy lehet-e másképp tanítani. A megfordítás pedig úgy szól, hogy miért gondoljuk azt, hogy azokat a gyerekeket, akik a való világban pillanatok alatt és nagyjából korlátlanul elérnek bármilyen információt, szinte valós helyzetekben próbálhatják ki magukat, nap mint nap saját képükre szabhatnak bármit és azonnal megoszthatnak mindent és bárkivel a világon, egy másik valóságban, a négy fal között a táblával és a tanárral szemben egy padban ülve sokadmagukkal lehet bármire is hatékonyan tanítani?
Hogy milyen hasznos és szemléletes egy IKT eszközzel készített ábra, arra jó példa a tanulási stílus modellek összefoglaló ábrája.
És a harmadik dolog, amit ebben a leckében vezetnek be a Learning Object, tanulási objektum, fogalma. (Nem tudom, magyarul így nevezik-e hivatalosan.) Ez azért nagyon fontos nekem, mert a következő tanévben belekezdünk egy tudástár kialakításába az iskolában. Ennek több összetevője lesz, mert egyik feladata a tudás (pl. továbbképzésen, konferencián szerzett) belső megosztása, másik feladata egymás segítése azáltal, hogy bizonyos tananyagokat megosztunk. Ezek között különösen fontos szerepe lehet a tanulási objektumoknak, amelyek önmagukban álló egységek, tehát bármilyen tanmenetbe beemelhetők, ha az adott tartalomra szükség van. Az SDT is ilyen, tulajdonképpen és a korábbiakban bemutatott Learning Designer program is erre az elvre épül. Ha például az országos kompetenciamérésre gondolunk és hatékony kompetenciafejlesztést szeretnénk megvalósítani, az ilyen célú objektumok gyűjtése és megosztása sokat lendíthet az ügyön.
Ehhez a munkához fel lehet használni a már elérhető objektumokat, és érdemes a saját fejlesztéseket is közkinccsé tenni, de azt gondolom, változtatás nélkül nagyon kevés vehető át. Annyira egyedi minden tanítás-tanulási szituáció, hogy legalább az alapot egy iskolának magának kell kidolgozni és akkor az egyes tanárok és egyes diákok igényeihez már könnyebben hozzáillesztő. A tananyag gondozásról nem is beszélve. Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy a tudásbázis a tanárok és diákok közös terméke lehet. Valahogy hosszú (közép?) távon így képzelem.
A Learning Object kapcsán felmerülő metaadat struktúra is hasznos lehet a tudástár tervezésekor. Ahhoz, hogy könnyen megtalálhatók legyenek a releváns objektumok, jól kell azonosítani azokat. Ez persze függ majd az eszköztől, ahol ezeket tároljuk, de a tervezésben biztosan segít.
Azt hiszem, találtam egy magyar IKT portált: Infotér
Több prezentáció is megtalálható itt, ami az oktatás, közoktatás jövőjéről szólhat azoktól, akiknek az a kezében van.
Még egyet találtam: Szövetség a digitális gazdaságértÉs egy kiáltványt: Az iskolai digitális oktatás megújításának terve
Megjegyzések
Megjegyzés küldése