Le vagyok taglózva. A 3. hét 2. témája. Röpke másfél óra alatt átfutottam a feladatokat, a hozzájuk tartozó tananyag elemeket és amit tudtam letöltöttem, a link gyűjteményemhez adtam, szóval begyűjtöttem. És hol van még a tanulás?
De, nem én lennék, ha nem lenne két ötletem a mai blogbejegyzéshez. Hangsúlyozottan a tananyag scannelése után, mert alapos tanulmányozásról nincs szó.
Rögtön az első feladathoz ajánlott irodalmak között olvasom: visible thinking routines - látható gondolkodási műveletek. Legalábbis elsőre így értelmezem. Ami megragad benne, az a látható szó. Ezt meg kell nézni! És valóban, érdemes. Viszont talán nem a látható, hanem a megmutatkozó, azaz tudatos, nyilvánvalóvá tett, felfedett gondolkodási műveleteket jelenti. Olyan műveletek - tanórán feladatok - amelyek mindig ugyanúgy zajlanak le, és a lépések megtételével egy vagy több gondolkodási műveletet végzünk el.
Gyorsan egy példa: Hotspots (forrópontok) az igazság felismerésére. A főbb lépések:
Mennyivel jobb ez, mint "kedvenc" angol tankönyvem tanári kézikönyvében lévő: Hívd fel a figyelmet a lecke címére/a képre. Elicit (kiráz a hideg ettől a szótól), azaz húzd ki a tanulókból, hogy mi lehet a téma/mit jelent egyik-másik szó, kik lehetnek a képen. Hát nagyjából ennyi a variáció. És ha a könyv szerint tanítanék, minden órát így kellene kezdeni. Tulajdonképpen ha egy téma bevezetéséhez használjuk a hotspots rutint, akkor sem nagyon akarunk mást, mint kihúzni a gyerekekből, amit már tudnak és felkelteni az érdeklődést a megtanulandó tananyag iránt. De mennyivel egyszerűbb, megfoghatóbb és valóban láthatóvá, megélhetővé, tudatossá tehető, hogy tanultunk valamit! Ráadásul, anélkül hogy sulykolnánk azt, hogy mindig kételkedj, járj utána, vizsgáld meg, egyszerűen beleitatjuk a gyerekekbe a kritikai gondolkodásmódot, az alátámasztás szükségszerűségét, ok-okozati kapcsolatok felismerését, az értékelést.
Az ominózus OKÉV mérés értékelése és intézkedési terv készítése kötelező feladatban mi például beterveztük készségfejlesztő feladattípusok gyűjtését - leendő tudástárunk egyik elemeként. Olyan feladatvázakat, amelyeket mindenki a saját tantárgyához kapcsolódóan feltölthet. Nos, ezek a rutinok ilyenek szerintem. Én ezt a feladatot mondtam a kollégáknak illusztrációként, hogy mire is gondolok:
Mivel minden rutint nem olvastam el, még az is lehet, hogy ez vagy egy nagyon hasonló szerepel is a gyűjteményben. (Most látom, hogy először így írtam: ellenőröznöm. Nem húzta alá a szerkesztő. Hogy ez honnan jött?)
A másik gondolatom - inkább kérdéseim - egy infografikához és a ma olvasott mindenféle hírhez kapcsolódik. A grafika forrása az insightwalk.com oldal és ők az University of Phoenixtől vették át.
Vajon hogyan tudjuk a tanulókat erre felkészíteni a négy fal között a hagyományos módszerekkel? Hogyan mondhatja egy tanár, hogy "nem vagyok meggyőződve róla, hogy a csoportmunka során tanulnak valamit a gyerekek"? Vajon meddig folytatjuk még a gyerekek kiválogatását és szegregálását tehetséggondozás címén? Meddig "ütünk a kezükre", ha meglátunk benne egy kütyüt? Meddig félünk még a valós internetes veszélyektől és tiltunk, amit csak lehet, ahelyett, hogy megbirkóznák ezekkel közösen? Vajon meddig lesznek többen azok, akik a hegyoldalon felfelé a lábadon lógnak és nem kezet nyújtva húznak felfelé? Akiknek soha nincs ideje, akiknek minden túl sok? Akiknek minden: szép, szép, de... Akik úgy gondolják, hogy mindig mindent jobban tudnak és mindig igazuk van? Akik nap mint nap mondanak valami olyasmit, hogy "bezzeg az én időmben".
És még egy utolsó, szintén a tananyagban olvastam: belépő és kilépő kérdés. Ha az lett volna a kilépő kérdésem, hogy milyen szót/fogalmat tanultam ma, ez lenne: ubiquitous [jubikjutösz] - mindenütt jelenlévő. A technológiai innováció fejlődésében ez a web3.0.
1.0 Központban a tudás, a folyamat a tanítás - tudás alapú társadalom.
2.0 Központban az információ, folyamat a tudásépítés - információs társadalom.
3.0 Központban a tanuló, folyamat maga a tanulás. A mindenütt jelenlévő tudások és tanulás. Tanulás alapú társadalom. Mondhatni közösségi tanulás. (Nem akarom magunkat fényezni, de a fent említett OKÉV intézkedési tervben ez is egy feladat. Belekezdeni ennek építésébe. Már alig várom! Pedig tudom, hogy fogok néha sírni; nem lesz egyszerű.)
De, nem én lennék, ha nem lenne két ötletem a mai blogbejegyzéshez. Hangsúlyozottan a tananyag scannelése után, mert alapos tanulmányozásról nincs szó.
Rögtön az első feladathoz ajánlott irodalmak között olvasom: visible thinking routines - látható gondolkodási műveletek. Legalábbis elsőre így értelmezem. Ami megragad benne, az a látható szó. Ezt meg kell nézni! És valóban, érdemes. Viszont talán nem a látható, hanem a megmutatkozó, azaz tudatos, nyilvánvalóvá tett, felfedett gondolkodási műveleteket jelenti. Olyan műveletek - tanórán feladatok - amelyek mindig ugyanúgy zajlanak le, és a lépések megtételével egy vagy több gondolkodási műveletet végzünk el.
Gyorsan egy példa: Hotspots (forrópontok) az igazság felismerésére. A főbb lépések:
- Határozz meg egy témát vagy szituációt. Ez a gondolat igaz, hamis vagy a kettő között?
- Mi teszi bizonytalanná? (igazzá, hamissá?)
- Mennyire fontos ez? (fontos, nem igazán fontos)
Mennyivel jobb ez, mint "kedvenc" angol tankönyvem tanári kézikönyvében lévő: Hívd fel a figyelmet a lecke címére/a képre. Elicit (kiráz a hideg ettől a szótól), azaz húzd ki a tanulókból, hogy mi lehet a téma/mit jelent egyik-másik szó, kik lehetnek a képen. Hát nagyjából ennyi a variáció. És ha a könyv szerint tanítanék, minden órát így kellene kezdeni. Tulajdonképpen ha egy téma bevezetéséhez használjuk a hotspots rutint, akkor sem nagyon akarunk mást, mint kihúzni a gyerekekből, amit már tudnak és felkelteni az érdeklődést a megtanulandó tananyag iránt. De mennyivel egyszerűbb, megfoghatóbb és valóban láthatóvá, megélhetővé, tudatossá tehető, hogy tanultunk valamit! Ráadásul, anélkül hogy sulykolnánk azt, hogy mindig kételkedj, járj utána, vizsgáld meg, egyszerűen beleitatjuk a gyerekekbe a kritikai gondolkodásmódot, az alátámasztás szükségszerűségét, ok-okozati kapcsolatok felismerését, az értékelést.
Az ominózus OKÉV mérés értékelése és intézkedési terv készítése kötelező feladatban mi például beterveztük készségfejlesztő feladattípusok gyűjtését - leendő tudástárunk egyik elemeként. Olyan feladatvázakat, amelyeket mindenki a saját tantárgyához kapcsolódóan feltölthet. Nos, ezek a rutinok ilyenek szerintem. Én ezt a feladatot mondtam a kollégáknak illusztrációként, hogy mire is gondolok:
- Mit gondolsz, mit jelent? (néhány új szó, szakkifejezés)
- Olvasd el a szöveget! Mit jelent? (szómagyarázat, definíció)
Mivel minden rutint nem olvastam el, még az is lehet, hogy ez vagy egy nagyon hasonló szerepel is a gyűjteményben. (Most látom, hogy először így írtam: ellenőröznöm. Nem húzta alá a szerkesztő. Hogy ez honnan jött?)
A másik gondolatom - inkább kérdéseim - egy infografikához és a ma olvasott mindenféle hírhez kapcsolódik. A grafika forrása az insightwalk.com oldal és ők az University of Phoenixtől vették át.
Vajon hogyan tudjuk a tanulókat erre felkészíteni a négy fal között a hagyományos módszerekkel? Hogyan mondhatja egy tanár, hogy "nem vagyok meggyőződve róla, hogy a csoportmunka során tanulnak valamit a gyerekek"? Vajon meddig folytatjuk még a gyerekek kiválogatását és szegregálását tehetséggondozás címén? Meddig "ütünk a kezükre", ha meglátunk benne egy kütyüt? Meddig félünk még a valós internetes veszélyektől és tiltunk, amit csak lehet, ahelyett, hogy megbirkóznák ezekkel közösen? Vajon meddig lesznek többen azok, akik a hegyoldalon felfelé a lábadon lógnak és nem kezet nyújtva húznak felfelé? Akiknek soha nincs ideje, akiknek minden túl sok? Akiknek minden: szép, szép, de... Akik úgy gondolják, hogy mindig mindent jobban tudnak és mindig igazuk van? Akik nap mint nap mondanak valami olyasmit, hogy "bezzeg az én időmben".
És még egy utolsó, szintén a tananyagban olvastam: belépő és kilépő kérdés. Ha az lett volna a kilépő kérdésem, hogy milyen szót/fogalmat tanultam ma, ez lenne: ubiquitous [jubikjutösz] - mindenütt jelenlévő. A technológiai innováció fejlődésében ez a web3.0.
1.0 Központban a tudás, a folyamat a tanítás - tudás alapú társadalom.
2.0 Központban az információ, folyamat a tudásépítés - információs társadalom.
3.0 Központban a tanuló, folyamat maga a tanulás. A mindenütt jelenlévő tudások és tanulás. Tanulás alapú társadalom. Mondhatni közösségi tanulás. (Nem akarom magunkat fényezni, de a fent említett OKÉV intézkedési tervben ez is egy feladat. Belekezdeni ennek építésébe. Már alig várom! Pedig tudom, hogy fogok néha sírni; nem lesz egyszerű.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése