6. lecke Meeting curriculum objectives and skills development

Le vagyok taglózva. A 3. hét 2. témája. Röpke másfél óra alatt átfutottam a feladatokat, a hozzájuk tartozó tananyag elemeket és amit tudtam letöltöttem, a link gyűjteményemhez adtam, szóval begyűjtöttem. És hol van még a tanulás?

De, nem én lennék, ha nem lenne két ötletem a mai blogbejegyzéshez. Hangsúlyozottan a tananyag scannelése után, mert alapos tanulmányozásról nincs szó.

Rögtön az első feladathoz ajánlott irodalmak között olvasom: visible thinking routines - látható gondolkodási műveletek. Legalábbis elsőre így értelmezem. Ami megragad benne, az a látható szó. Ezt meg kell nézni! És valóban, érdemes. Viszont talán nem a látható, hanem a megmutatkozó, azaz tudatos, nyilvánvalóvá tett, felfedett gondolkodási műveleteket jelenti. Olyan műveletek - tanórán feladatok - amelyek mindig ugyanúgy zajlanak le, és a lépések megtételével egy vagy több gondolkodási műveletet végzünk el.

Gyorsan egy példa: Hotspots (forrópontok) az igazság felismerésére. A főbb lépések:

  • Határozz meg egy témát vagy szituációt. Ez a gondolat igaz, hamis vagy a kettő között?
  • Mi teszi bizonytalanná? (igazzá, hamissá?)
  • Mennyire fontos ez? (fontos, nem igazán fontos)
Ennél részletesebb a leírás, de az nem fér most ide. Viszont ez ráadásul olyan művelet, ami láthatóvá is tehető, ha felrajzolunk egy koordináta rendszert és elhelyezzük a gondolatokat az igaz-hamis és fontos-nem fontos tengelyek által határolt térben. Ez a műveletsor tulajdonképpen bármire alkalmas, új ismeretek bevezetésére de összefoglalásra is.
Mennyivel jobb ez, mint "kedvenc" angol tankönyvem tanári kézikönyvében lévő: Hívd fel a figyelmet a lecke címére/a képre. Elicit (kiráz a hideg ettől a szótól), azaz húzd ki a tanulókból, hogy mi lehet a téma/mit jelent egyik-másik szó, kik lehetnek a képen. Hát nagyjából ennyi a variáció. És ha a könyv szerint tanítanék, minden órát így kellene kezdeni. Tulajdonképpen ha egy téma bevezetéséhez használjuk a hotspots rutint, akkor sem nagyon akarunk mást, mint kihúzni a gyerekekből, amit már tudnak és felkelteni az érdeklődést a megtanulandó tananyag iránt. De mennyivel egyszerűbb, megfoghatóbb és valóban láthatóvá, megélhetővé, tudatossá tehető, hogy tanultunk valamit! Ráadásul, anélkül hogy sulykolnánk azt, hogy mindig kételkedj, járj utána, vizsgáld meg, egyszerűen beleitatjuk a gyerekekbe a kritikai gondolkodásmódot, az alátámasztás szükségszerűségét, ok-okozati kapcsolatok felismerését, az értékelést.

Az ominózus OKÉV mérés értékelése és intézkedési terv készítése kötelező feladatban mi például beterveztük készségfejlesztő feladattípusok gyűjtését - leendő tudástárunk egyik elemeként. Olyan feladatvázakat, amelyeket mindenki a saját tantárgyához kapcsolódóan feltölthet. Nos, ezek a rutinok ilyenek szerintem. Én ezt a feladatot mondtam a kollégáknak illusztrációként, hogy mire is gondolok:

  1. Mit gondolsz, mit jelent? (néhány új szó, szakkifejezés)
  2. Olvasd el a szöveget! Mit jelent? (szómagyarázat, definíció)
Ez is egy bármikor bevethető rutinnak tűnik, amelynél az új szavak vagy szakkifejezések valamilyen korábbi tudáshoz kapcsolódhatnak; a szöveg célirányos és alapos olvasására motiválnak, hiszen ellenőriznem kell, hogy eltaláltam-e, jól tudtam-e; az esetleges szóképzésre, jelentésmódosulásra pedig ráirányítják a tanulók figyelmét. Én még a pármunkát is hozzá szoktam kapcsolni, ami szintén egy kétlépéses rutin: beszéld meg a szomszédoddal - mielőtt közösen átnézzük. Ábrázolható is, mert kis táblázatba rendezhetők a szavak, első tippünk és a valós jelentés. Látható, hogy egy szöveg elolvasásával honnan hova jutottunk, azaz mit tanultunk.

Mivel minden rutint nem olvastam el, még az is lehet, hogy ez vagy egy nagyon hasonló szerepel is a gyűjteményben. (Most látom, hogy először így írtam: ellenőröznöm. Nem húzta alá a szerkesztő. Hogy ez honnan jött?)

A másik gondolatom - inkább kérdéseim - egy infografikához és a ma olvasott mindenféle hírhez kapcsolódik. A grafika forrása az insightwalk.com oldal és ők az University of Phoenixtől vették át.

Vajon hogyan tudjuk a tanulókat erre felkészíteni a négy fal között a hagyományos módszerekkel? Hogyan mondhatja egy tanár, hogy "nem vagyok meggyőződve róla, hogy a csoportmunka során tanulnak valamit a gyerekek"? Vajon meddig folytatjuk még a gyerekek kiválogatását és szegregálását tehetséggondozás címén? Meddig "ütünk a kezükre", ha meglátunk benne egy kütyüt? Meddig félünk még a valós internetes veszélyektől és tiltunk, amit csak lehet, ahelyett, hogy megbirkóznák ezekkel közösen? Vajon meddig lesznek többen azok, akik a hegyoldalon felfelé a lábadon lógnak és nem kezet nyújtva húznak felfelé? Akiknek soha nincs ideje, akiknek minden túl sok? Akiknek minden: szép, szép, de... Akik úgy gondolják, hogy mindig mindent jobban tudnak és mindig igazuk van? Akik nap mint nap mondanak valami olyasmit, hogy "bezzeg az én időmben".

És még egy utolsó, szintén a tananyagban olvastam: belépő és kilépő kérdés. Ha az lett volna a kilépő kérdésem, hogy milyen szót/fogalmat tanultam ma, ez lenne: ubiquitous [jubikjutösz] - mindenütt jelenlévő. A technológiai innováció fejlődésében ez a web3.0.
1.0 Központban a tudás, a folyamat a tanítás - tudás alapú társadalom.
2.0 Központban az információ, folyamat a tudásépítés - információs társadalom.
3.0 Központban a tanuló, folyamat maga a tanulás. A mindenütt jelenlévő tudások és tanulás. Tanulás alapú társadalom. Mondhatni közösségi tanulás. (Nem akarom magunkat fényezni, de a fent említett OKÉV intézkedési tervben ez is egy feladat. Belekezdeni ennek építésébe. Már alig várom! Pedig tudom, hogy fogok néha sírni; nem lesz egyszerű.)

Megjegyzések