Bevezető
Idén már a 4. Digitális pedagógus konferenciát rendezték ugyanazok, akik a Digitális nemzedék konferenciát is szervezik. Tavaly tavasszal először voltam utóbbin és most először az előbbin - ugyanazzal a kolléganőmmel. Már akkor úgy éreztem, hogy nagyon jókor kapcsolódtam be és ebben a hitemben most meg is erősödtem. Egyszerűen olyan magas színvonalú előadásokat és workshopokat hallgathattunk és látogathattunk mindkét esetben, ami ritka. Végtelenül jólesik, hogy Magyarországon félévenként ilyen magas színvonalon meg lehet rendezni két konferenciát a digitális tanítás-tanulás témakörben, ami még csak távolról sem ismétli önmagát. Lehet, hogy túlzás, de mégis leírom, hogy az oktatási innováció - a jó és valóban innovatív gyakorlatok - pontosan olyan gyorsan vagy gyorsabban fejlődik, mint a technológia, ami kihívta. Egyszer - az egyik előadásban elhangzottak szerint a következő 10-15 évben - valószínűleg beérjük egymást. Én akkor fogok nyugdíjba menni, kb. - hát kíváncsi vagyok.Plenáris
Rögtön az első előadás nagyon fontos kérdést tett fel: Változik-e, aminek változnia kellene? Ha ilyen nagy mértékű és alapvető változás zajlik a technológiában és következésképpen a társadalomban, vajon az iskola, aminek ezt le kellene követnie, változik-e? És nem. 30 fős osztályokban, zsúfolt és falakkal körülzárt termekben, időnként megszólaló csengővel - igaz, legalább mozgatható - padok soraival szemben próbáljuk meg lekötni és tanítani a tanulókat, ahelyett, hogy ők személyre szabottan tanulnának. És ha még egy digitális tábla is bekerül, akkor garantáltan frontális is lesz ez az oktatás. (Tisztelet a kivételnek.)A következő előadó jó humorral nagyon fontos dolgokat mondott. Tudjuk, tudjuk, de azért jó egyszer rendszerbe illesztve hallani. Az infokommunikációs forradalom olyan technológiai ugrás, ami nagyon rövid idő alatt és minden generáció számára egyszerre vált napi valósággá. Egy olyan nemzedéknek kellene kialakítani a viszonyulást az új világhoz, akinek más mintázat van a fejében. És egy olyan nemzedékben kellene ezt kialakítania, akinek semmilyen mintázat nincs a fejében. Időnek kell eltelni ahhoz, hogy a kettő összeérjen és valószínűleg a következő 10 év erre elegendő lesz. Azt hiszem, az az Y generáció, aki hidat tud majd képezni éppen mostanában kezd tanítani. Mindenképpen szükség lenne arra, hogy a generációk együtt dolgozzanak az iskola megváltozott szerepén. Egy későbbi előadásban fogalmazta meg az előadó: az a célom, hogy az én klasszikus tudásom és a kütyük világa valahol találkozzon.
Nagyon fontos volt számomra az az objektív, nyugodt, tudományos, távoli megközelítés, ami az előadásból áradt. A napi küzdelmek, kétségek és kérdések így kevésbé frusztrálók. Helyükre kerülnek a problémák és nyugodtan dolgozhat az ember, mert megérti, hogy ez a dolgok rendje, sőt, ha akarom, hihetem azt is, hogy tevékeny apró, de fontos része vagyok egy történelmi pillanatnak, amikor nagy változás megy végbe. Hogy jó vagy rossz, az majd kiderül, de változás. És csak a dolgomat kell tennem. Igaz, azt felelősséggel és megfontoltan.
Szekciók 1
Délutánra az anyanyelvi szekciót választottam - a magyar lévén a másik, bár sosem tanított szakom. Csak szuperlatívuszokban tudnék mesélni róla. Az külön erősség volt, hogy az előadók a felsőoktatást és a közoktatást is képviselték, sőt, hallgató - leendő kolléga - is szerepelt. Ami nagyon megfogott és a konferencia minden előadására jellemző volt, az a hihetetlen felkészültség, amivel az előadók megtisztelték a hallgatóságot. Az anyanyelvi szekcióra, természetesen :), ez is fokozottan jellemző volt. Talán el sem tudják képzelni az előadók, micsoda öröm szövegszerűen pontos, megformázott, jól felépített élő felnőtt beszédet hallgatni! Ha másért nem is, ezért már érdemes volt elmenni.De másért is. Nem vagyok sorozatnéző, és csak ezt tudom felhozni mentségemre, mert nem ismertem a binge-watching/viewing angol kifejezést. Ez a sorozatfalás esete. A sorozatok, mint Schirm Anita: Lehet más a pragmatika? című előadásából megtudtuk, a kommunikációs szabályok, a beszédaktusok bemutatásának végtelen tárháza, amelyek talán érthetőbbé és életszerűbbé teszik a diákok számára ezeket az elméleti anyagokat. Az előadás példái: Grice alapelvei közül az együttműködésre - annak megsértésére - az Agymenők sorozatból; az udvariasság elméletekre dr. House - kimeríthetetlen; a bocsánatkérés beszédaktusra, illetve annak fogadására a Jóbarátok sorozatból. És ezzel még nincs vége, mert a sorozatok szereplőiről animált gifek (képek) is találhatók a neten, amelyek viszont a testnyelv tárgyalásánál használhatók fel. Angolosok, mivel ezek a sorozatok eredendően angolul vannak, ugye nem csak az anyanyelv tanításához használhatók!? (Jaj, szegény fejemnek, már látom a jövőmet...)
A szekciót egyébként a szekcióvezető, Jánk István azzal vezette fel, hogy bemutatta az anyanyelv tanításához készült kísérleti tananyagokat. Siralmas. A digitálisnak nevezett anyagok vagy nem, vagy ál-digitálisak, és ha mégis van bennük valami interaktivitás, akkor is minimum bugyuták, de néha még hibásak is. Feltett egy kérdést is, amit már sokan feltettünk, nem tudom, mikor hallják meg az üveghegy tetején: ha már fejlesztünk egy központi tananyagot, ami mindenkinek kötelező lesz, nem lehetne legalább az eddig szabad tankönyvpiacon elérhető tananyagok színvonalát elérni?
Saját tapasztalatából pedig egy fontos szempontra hívta fel a figyelmet a tananyagokkal kapcsolatban, amit mindannyian megszívlelhetünk: érdemes a tanulókat is bevonni, de legalább megkérdezni egy tananyagról. És persze ezt azzal a szándékkal érdemes megkérdezni, hogy tanuljunk belőle és változtassunk, különben felesleges. Akkor már inkább ne pazaroljuk vele az időt és energiát! Ezt én teszem hozzá.
Szabó Veronika és Szanyi-Nagy Judit azzal kezdték előadásukat, hogy a hangtant, amiről beszélni szeretnének, szinte mindenki utálja. Jó kezdet, ugye? Lényeg, hogy sok jó weboldalt és ötletet osztottak meg velünk a téma érdekesebbé tételéhez. És ismét a hasznosság, a "miért érdemes nekem ezt megtanulni" kérdésére kaptunk egy választ. A gyerekek ugyanis nagyjából mindig ezt kérdezik. Ez az előadás az azonnal használható ötletek előadása volt. Az említett eszközök: talking ecards,
http://magyarbeszed.tmit.bme.hu/, http://soundsofspeech.uiowa.edu/, http://phoible.org/, http://www.fon.hum.uva.nl/praat/, dragon dictation, talking games (Talking Tom).
Hudáky Rita egy mindenki számára elérhető segédletet mutatott be, amelyet az Örkény színházban játszott Csoda és Kósza élő hangjáték előadáshoz készítettek.
Schiller Mariann arra hívta fel a figyelmet - másokkal együtt -, hogy az internet, az appok és kütyük használata akkor indokolt, ha más, analóg módszerrel nem pótolhatók. Ha a hozadékuk szignifikáns. Az egyik ilyen terület a leírások tanítása-gyakorlása, hiszen rengeteg kép található a neten. Szintén ezer módon használhatók a fordító programok - éppen a félrefordításokat lehet jól kiaknázni. A Bing fordító hihetetlen...! Hasonlóan jók a smiley-k arra, hogy megmutassuk, mi nem fejezhető már ki nyelvtan nélkül. Stilisztikai témákhoz felhasználható a Google Fight, ahol rokonértelmű szavak előfordulásának gyakoriságát lehet mérni és ezzel kapcsolatban elgondolkodni vagy különböző online hírportálok időjárás jelentései, amelyeket össze lehet hasonlítani. A bemutatottak nagyon élvezetesek, szemléletesek és érdekesek voltak, szerintem nem csak nekünk.
És ha az első előadás után fogtam a fejem, most még inkább. Ezek az ötletek és eszközök éppolyan jól használhatók az idegennyelv tanításban, mint az anyanyelvében. Bele kell ásnom magam. Ki is találta ki a 22-26 órát? Eszénél volt? Próbált valaha is valami újat teremteni?
Szekciók 2
Az Idegenek a kertemben workshop egy aktuálissá vált korábbi kezdeményezést mutatott be: dokumentumfilmek felhasználása az előítéletek csökkentésére, a befogadókészség növelésére. Két filmet is megnéztünk és elbeszélgettünk a használhatóságukról és annak módjáról. Talán nem tiszteletlenség, ha ennél is érdekesebbnek találtam, hogy bár csak öten voltunk, mégis nagyon sokfélék: menekültekkel foglalkozó kolléga, budapesti és kisvárosi állami iskola, egyetemi hallgató vegyes házasságból, nemzetiségi alapítványi két tannyelvű iskola. A szekció a filmek iskolai felhasználásáról szólt volna, de nagyjából egyetértettünk abban, hogy először a tanárok és felnőttek képzésére lenne szükség. A gyerekek az egyszerűbb eset, velünk, felnőttekkel vannak nagyobb gondok. Az oldalt a filmekkel és a felhasználási javaslatokkal ajánlom mindenkinek a figyelmébe.Elmondtam ott is, és leírom itt is: mi az iskolában szoktunk filmeket használni bizonyos témák átbeszéléséhez. Ilyenkor mindig felajánlunk egy esti időpontot a szülőknek, amikor megnézhetik a filmet és kérdezhetnek, majd dönthetnek arról, hogy gyermekük megnézheti-e. szerintem ez jó gyakorlat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése