Az ötödik héten a játékosítás valós vállalati alkalmazásairól volt szó. Őszintén szólva ez kevéssé érdekelt, de azért - rendes diák módjára - meghallgattam és kijegyzeteltem ezt az anyagot is. És mint mindenben, ebben is találtam hasznosítható gondolatokat, tapasztalatokat.
A rövid összefoglaló ez az ábra, amit a neten találtam és a bárcája szerint nem üzleti céllal felhasználható (angol nyelvű, sajnos):
A hosszabb változat pedig itt olvasható:
Például magáért beszél az a lista, amely azokat a célokat foglalja össze, amire a vállalatok a játékosítás eszközeit, részben vagy egészben, használják. Ezek:
Azután ismét elhangzik - csak kicsit más összefüggésben - hogy a játék nem keverendő össze a munkával. A játék akkor működik, ha önkéntes, ha átlátható, ha fair, ha élvezetes. Nem minden vállalati folyamatot érdemes játékosítani. A hónap kiváló dolgozója típusú játékelem mögött (ez a leaderboard - ranglista egyfajta alkalmazása) kíméletlen versengés és egyfajta korbács-érzet is meghúzódhat, ha nem megfelelően alkalmazzák. Az iskolában azért, hogy egy diák megoldja a házi feladatot, aktívan (magához mérten, természetesen) részt vesz az órán, vezeti a füzetét, jegyzetel - azaz tanul - nem kellene jutalmakat osztogatni. (Itt most nem a pontrendszerrel való értékelésre gondolok, az nem erről szól.) Ha úgy vesszük, ez a munkája, ezek a tevékenységek a munkája elvégzésének alapvető feladatai. Lehetnek ugyanakkor olyan viselkedési formák, amelyek hozzájárulnak a tanulás sikerességéhez, de nagyon nehéz őket az iskolai számonkérés, így az értékelés rendszerébe illeszteni, tehát érdemes valamilyen módon bátorítani, jutalmazni, sőt láthatóvá tenni. Vállalati környezetben ezt válallati állampolgárságnak nevezték, az iskolában talán a közösségért végzett munka, a kiemelkedő eredmény vagy szorgalom lehet a megfelelője.
Az iskolákban is van év végén, ballagáskor, plakett, érdemérem, dicsérő oklevél (ki hogy nevezi), de ha némi kritikát meg lehet ezekkel szemben fogalmazni, az éppen az, hogy elnyerésük némiképpen átláthatatlan, így jelentésük, következésképpen értékük is homályos. Például miben mutatkozott meg a kiemelkedő szorgalom? Mit kell ahhoz tenni, hogy valaki erre érdemes legyen? Egy nagyobb intézményben például előfordulhat, hogy a díjazottak valóban megérdemlik a díjat, de hogy miért is kapták pontosan, azt sokan nem tudják. Pedig éppen az lenne a cél, hogy azok a jó dolgok kapjanak igazán reklámot, amelyek az adott személy kitüntetésével pozitív példát, követendő magatartást, alkalmazandó megoldást szolgáltatnak. Vagy egy másik rossz példa a jutalmazásra, ha szinte mindenki kap jutalmat - és akkor elgondolkodunk azon, vajon mi rosszat tehettek azok, akiknek nem jár legalább egy aprócska oklevelecske sem; illetve, hogy mi lesz eztán az iskolánkkal, ha minden kiemelkedően okos, szorgalmas és közösségi diák épp most végzett; vagy vajon a jó munkájáért kitüntetett kolléga abba hagyja a jó munkát, vagy eztán miden évben ki kell tüntetnük. (A megfogalmazás szélsőséges!) Egy jól megtervezett játékkal talán javíthatnánk ezen.
A másik terület, ahol a játékosítás valószínűleg sikerrel alkalmazható, az alapfeladatok közé tartozó, de még nem alkalmazott, a jövőben hasznosítható készségek megszerzését ösztönző tevékenységek lehetnek. Nem igazán tudom, minek feleltessem meg ezt a kategóriát az iskolában, de mindenképpen a különböző projektekben, versenyekben való részvétel, önálló kezdeményezés felé kutakodnék, ami olyasmit hoz be az iskolába, ami nem tananyaga, mégis mindenkinek hasznos lehet.
A tananyaghoz minden héten tartozik egy interjú. Ezen a héten Daniel Debow, a Rypple, kanadai cég üzletkötői csapatának vezetője volt ennek alanya. Most már tudatosan, és ha jól értettem, szakértők bevonásával alkalmazzák a játékosítást, de amikor hozzákezdtek a programjukhoz, ösztönösen használtak fel bizonyos játékelemeket. Tulajdonképpen a fenti, értelemmel bíró és mindenki számára egyértelmű jutalmazási szisztéma gondolatmenet az ő beszámolóján is alapszik. Amikor őt hallgattam, jutott eszembe egy ötlet, amit lehet, hogy fel is használunk a projektünkben. (READ in Europe, Erasmus+ projekt.)
Azóta tovább gondoltam, és majd még agyalok rajta, de ha lesznek a READ-eseknek valós kitűzőik (badge), azt ki lehet terjeszteni a többi tanulóra is az olvasással kapcsolatos tevékenység látható - és remélhetőleg elismerést jelentő - jutalmazására, az jó lenne. Amúgy az egészben minden egyszerűnek tűnik, kivéve magának a kitűzőnek a reklámozását. Hogy ha valaki meglátja, tudja, mit jelent; aki hordja, büszke lehessen rá és másokat is csábítson a megszerzésre. Van még egy nyaram... és hát nem vagyok egyedül, szerencsére.
Egyébként azok a szakmai FB csoportok, melyeknek tagja vagyok, nagyon egyszerű technikát alkalmaznak: lájkolás és hozzászólás. Rengeteg segítséget nyújtunk egymásnak, rengeteg dolgot megosztunk teljesen önzetlenül és miért? Egy lájkért, egy reakcióért, egy vitáért, amit mi indíthattunk el, a közösségi élményért olyanokkal, akiket személyesen nem, vagy csak konferenciákról, messziről ismerünk. Ígérem, ha meglesz a játékos ötletem a READ-re, megosztom, és megkérdezem, ki mit gondol! Teljesen önzetlenül!? :)
A rövid összefoglaló ez az ábra, amit a neten találtam és a bárcája szerint nem üzleti céllal felhasználható (angol nyelvű, sajnos):
A hosszabb változat pedig itt olvasható:
Például magáért beszél az a lista, amely azokat a célokat foglalja össze, amire a vállalatok a játékosítás eszközeit, részben vagy egészben, használják. Ezek:
- az intranet használata - Nálunk is van az iskolában, Sulix-nak hívják, és tanár-diák elérheti kívülről és belülről megfelelő jogosultság szerint. Ráadásul az oktatási modulja a Moodle, ami önmagában is egy keretrendszer. Mondanom sem kell, hogy nem használjuk. De egyébként mást sem, ami ugyan nem intranet, de zárttá tehető kommunikációs és tároló rendszer lehetne. Néhányan próbálkozunk, feltöltünk adatokat, de gyakorlatilag semmi értelme, mert mások nem használják. Pedig alkalmas lenne egy másik vállalati célra, a
- tudásmenedzsmentre - és vajon mi lenne egy iskolában ennél fontosabb?
- termelékenység növelésre
- hatékonyság növelésre
- innovációra - Erre vannak kezdeményezések, ha nem is iskolán, de az oktatáson belüliek. Talán éppen a játékosítás eszközrendszerével népszerűvé is lehetne őket tenni. A példában, amit bemutattak, egy ötletbazár volt, ahol egy értékelőrendszer segítségével belső pénzen lehet adni-venni. (Nagyjából.) Illetve lehet csatlakozni bizonyos kezdeményezésekhez, ötletekhez, amivel akár egyfajta tudásmegosztás és mentorrendszer is működhet - szerintem. A terjedő, jól beváló ötletek így nyilván gazdagodnak is, amivel aztán gazdálkodhatnak. Ki kell rendesen találni, hogyan, és persze miért, nyilván, de erre valók a szakemberek. Mert később ugyan, de elhangzik, hogy ha jól akarnak megcsinálni egy ilyen rendszert, fontos olyan szakembert bevonni, aki készített már működő játékot.
Azután ismét elhangzik - csak kicsit más összefüggésben - hogy a játék nem keverendő össze a munkával. A játék akkor működik, ha önkéntes, ha átlátható, ha fair, ha élvezetes. Nem minden vállalati folyamatot érdemes játékosítani. A hónap kiváló dolgozója típusú játékelem mögött (ez a leaderboard - ranglista egyfajta alkalmazása) kíméletlen versengés és egyfajta korbács-érzet is meghúzódhat, ha nem megfelelően alkalmazzák. Az iskolában azért, hogy egy diák megoldja a házi feladatot, aktívan (magához mérten, természetesen) részt vesz az órán, vezeti a füzetét, jegyzetel - azaz tanul - nem kellene jutalmakat osztogatni. (Itt most nem a pontrendszerrel való értékelésre gondolok, az nem erről szól.) Ha úgy vesszük, ez a munkája, ezek a tevékenységek a munkája elvégzésének alapvető feladatai. Lehetnek ugyanakkor olyan viselkedési formák, amelyek hozzájárulnak a tanulás sikerességéhez, de nagyon nehéz őket az iskolai számonkérés, így az értékelés rendszerébe illeszteni, tehát érdemes valamilyen módon bátorítani, jutalmazni, sőt láthatóvá tenni. Vállalati környezetben ezt válallati állampolgárságnak nevezték, az iskolában talán a közösségért végzett munka, a kiemelkedő eredmény vagy szorgalom lehet a megfelelője.
Az iskolákban is van év végén, ballagáskor, plakett, érdemérem, dicsérő oklevél (ki hogy nevezi), de ha némi kritikát meg lehet ezekkel szemben fogalmazni, az éppen az, hogy elnyerésük némiképpen átláthatatlan, így jelentésük, következésképpen értékük is homályos. Például miben mutatkozott meg a kiemelkedő szorgalom? Mit kell ahhoz tenni, hogy valaki erre érdemes legyen? Egy nagyobb intézményben például előfordulhat, hogy a díjazottak valóban megérdemlik a díjat, de hogy miért is kapták pontosan, azt sokan nem tudják. Pedig éppen az lenne a cél, hogy azok a jó dolgok kapjanak igazán reklámot, amelyek az adott személy kitüntetésével pozitív példát, követendő magatartást, alkalmazandó megoldást szolgáltatnak. Vagy egy másik rossz példa a jutalmazásra, ha szinte mindenki kap jutalmat - és akkor elgondolkodunk azon, vajon mi rosszat tehettek azok, akiknek nem jár legalább egy aprócska oklevelecske sem; illetve, hogy mi lesz eztán az iskolánkkal, ha minden kiemelkedően okos, szorgalmas és közösségi diák épp most végzett; vagy vajon a jó munkájáért kitüntetett kolléga abba hagyja a jó munkát, vagy eztán miden évben ki kell tüntetnük. (A megfogalmazás szélsőséges!) Egy jól megtervezett játékkal talán javíthatnánk ezen.
A másik terület, ahol a játékosítás valószínűleg sikerrel alkalmazható, az alapfeladatok közé tartozó, de még nem alkalmazott, a jövőben hasznosítható készségek megszerzését ösztönző tevékenységek lehetnek. Nem igazán tudom, minek feleltessem meg ezt a kategóriát az iskolában, de mindenképpen a különböző projektekben, versenyekben való részvétel, önálló kezdeményezés felé kutakodnék, ami olyasmit hoz be az iskolába, ami nem tananyaga, mégis mindenkinek hasznos lehet.
A tananyaghoz minden héten tartozik egy interjú. Ezen a héten Daniel Debow, a Rypple, kanadai cég üzletkötői csapatának vezetője volt ennek alanya. Most már tudatosan, és ha jól értettem, szakértők bevonásával alkalmazzák a játékosítást, de amikor hozzákezdtek a programjukhoz, ösztönösen használtak fel bizonyos játékelemeket. Tulajdonképpen a fenti, értelemmel bíró és mindenki számára egyértelmű jutalmazási szisztéma gondolatmenet az ő beszámolóján is alapszik. Amikor őt hallgattam, jutott eszembe egy ötlet, amit lehet, hogy fel is használunk a projektünkben. (READ in Europe, Erasmus+ projekt.)
Azóta tovább gondoltam, és majd még agyalok rajta, de ha lesznek a READ-eseknek valós kitűzőik (badge), azt ki lehet terjeszteni a többi tanulóra is az olvasással kapcsolatos tevékenység látható - és remélhetőleg elismerést jelentő - jutalmazására, az jó lenne. Amúgy az egészben minden egyszerűnek tűnik, kivéve magának a kitűzőnek a reklámozását. Hogy ha valaki meglátja, tudja, mit jelent; aki hordja, büszke lehessen rá és másokat is csábítson a megszerzésre. Van még egy nyaram... és hát nem vagyok egyedül, szerencsére.
Egyébként azok a szakmai FB csoportok, melyeknek tagja vagyok, nagyon egyszerű technikát alkalmaznak: lájkolás és hozzászólás. Rengeteg segítséget nyújtunk egymásnak, rengeteg dolgot megosztunk teljesen önzetlenül és miért? Egy lájkért, egy reakcióért, egy vitáért, amit mi indíthattunk el, a közösségi élményért olyanokkal, akiket személyesen nem, vagy csak konferenciákról, messziről ismerünk. Ígérem, ha meglesz a játékos ötletem a READ-re, megosztom, és megkérdezem, ki mit gondol! Teljesen önzetlenül!? :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése