Azt gondolná az ember, hogy egy darabig tájékozottnak minősíthető egy témában, ha elvégzett egy kurzust, elolvasott egy szakkönyvet és egyéb kapcsolódó szakanyagokat az interneten, de nem. Megosztom hát azt, ami nekem is új volt.
Egyrészt, a saját kütyüinkben is vannak eszközök, amelyek segítséget jelenthetnek, csak vagy nem tudunk róluk, vagy nem talájuk, hogy is lehetne beállítani. Nos, az Ability Net oldal My computer My way szolgáltatása éppen ezen segíthet. Négy alapprobléma közül lehet választani: ha nem jól látjuk a képernyőt, ha nem jól halljuk a hangokat, ha a billenytyűzet vagy egér használatával van gondunk, vagy éppen az olvasással és helyesírással. A diszlexiás tanulóknak bármelyikkel lehet gondjuk, mert például egyik jellemző lehet, hogy a szokásos fehér alapon fekete betűket nehezen olvassák a nagy kontraszt miatt. (Táncol a szemük előtt. Talán ahhoz lehet hasonlítani, mint mikor nagyon fáradt már a szemünk, vagy éppen a még elegendő világosság határán vannak a fényviszonyok.) De az, hogy kinek melyik háttérszín és betűszín variáció a legjobb, az nem törvényszerű. Érdemes tehát kipróbálni és beállítani a kütyünkön a megfelelőt, hogy legalább ezzel ne legyen gondunk. De ilyen lehet a beszédfelismerő alkalmazás is, hogy amikor a tartalom a lényeg és azt jól ki tudjuk fejezni verbálisan, ne kelljen még a billentyűzettel és a helyesírással is foglalkozni - írja le a gép, amit mondunk. Jó tanács, hogy a gépet meg kell tanítani a hangunk felismerésére, tehát azt a szöveget, amit ehhez fel kell olvasnunk, érdemes jól megismerni előtte, gyakorolni. És így tovább. Ha nincs is esetleg különösebb problémánk, akkor is érdemes elolvasgatni a lehetőségeket, hátha ráakadunk valamire, ami valóban konfortosabbá teszi a géphasználatot. Egy-két közös angol-informatika órán át is lehetne nézni a tanulókkal a lehetőségeket. Megérteni szerintem nem nehéz, csak azt nem mindig könnyű megtalálni, hogy mit hogyan fordítottak, mi minek felel meg a magyar verzióban.
A másik csúcs eszköz a My study bar. Ez egy eszközgyűjtemény tulajdonképpen, amit ki lehet tenni az asztalra és bármit dolgozunk a gépen - írunk, olvasunk - az éppen szükséges segítő eszközt ki tudjuk választani. Itt van egy rövid videó, amiből lehet látni, hogy mi mindent tud. Nemcsak a nyilvánvaló olvasási, írási nehézségekre koncentrál, de például a rövid távú memória zavar miatt jelentkező munkaszervezési -tervezési, időbeosztási segédlet is van az eszközök között. Nem tudom, nem akarok-e egy ilyet én is. Már csak azért is, hogy ajánlani tudjam a gyerekeknek.
Érdekes volt, hogy a vakon gépelés megtanulása is segíthet, mert mozgáshoz köt, ezzel könnyebben megjegyezhetővé tesz bizonyos betűkapcsolatokat. Mivel én csak pötyögök, és nem tanultam meg 10 ujjal gépelni, ezért leginkább a hátrányát érzem, mert például a csoport szót mindig csoprot-nak írom. Rosszul idegződött be. De, beidegződött. (És mivel tudom, hogy így van, ezért szépen leírom, majd visszalépkedek és kicserélem. Lehet, hogy be kellene írnom az automatikus javítások közé, de az úgyis csak az én gépemen működne, sokkal előbbre nem jutnék.)
A differenciálásban és egyénre szabott visszajelzésben pedig sokat segíthetnek azok a szoftverek, amelyek azonnal mutatják a tanulói válaszokat és azokra a tanár is reagálhat. Eleve különböző feladatokat adhatunk a tanulóknak, de ahogy írják a válaszokat, azonnal vissza is jelezhetünk vagy segítséget adhatunk. Azt nem tudom pontosan, hogy megy ez egy osztálynyi gyerekkel, de egyszer kipróbálom. A Formative ilyen rendszer, de állítólag a Socrative is. Azt szeretem ezekben még, hogy már nem kell feltétlenül regisztrálni a tanulókat mindenhova, van olyan link is, amit a meglévő LMS-ben megosztunk és a tanulók közvetlenül a feladatra kapcsolódhatnak. Legalábbis így értelmeztem - de még tapasztalatom nincs. És igen, hogy mindenféle eszközzel lehet ezeket használni.
Lehet, hogy nem tiltani kéne a kütyüket, hanem a magunk - és a gyerekek - javára fordítani?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése