Blended és online tanulás 1

A Coursera-n elérhető kurzus eredeti címe: Trends and Standards in K12 Blended & Online Learning - nem próbálkozom a lefordításával. Nem is igazán lényeges abból a szempontból, hogy nem tervezem pályafutásomat az amerikai online közoktatásban folytatni, így az országspecifikus tartalmak nem is lényegesek annyira. Maguk az anyagok viszont, amelyeket létrehoznak, mégis nagyon fontosak számunkra, hiszen ezen a területen jóval előttünk járnak. Van például jól kidolgozott követelményrendszer akár a jó online kurzus, akár a jó online tanár számára, ami igazodásként szolgálhat. Ez egyébként olyan, mint a mi kompetencia listánk.

Itt meg is állnék, mert az önértékelés nagyon tetszett. Ilyesmit kellene amúgy a tanulók számára létrehozni. Eddig én csak a tankönyvekhez tartozó önértékelő részeket használgattam, de ezeket sem nagyon következetesen. Nem véletlen, általában a gyerekek nem tudnak velük mit kezdeni. Például valószínűleg azért sem, mert nem igazán értik, mit jelentenek az egyes kategóriák, és mi van a végén, mit mond róluk az, amit értékeltek. Azt pedig már végképp nem tudtam - remélem, csak eddig - igazán jól beépíteni a tanításba, ami ezeknek az önértékeléseknek, illetve az egyéb értékelő eszközök eredményeinek tanulsága lett volna. Ha egyenként és minden gyereknél szépen szisztematikusan elemezgetem. Egy-két esetben feltűnik, hogy témakör-közi értékeléseken semmi, majd egy szinte hibátlan dolgozat; vagy kötelezőkből semmi, de minden, ami választható, szorgalmi; vagy házi dolgozat jó, de vizsgafeltételek közt gyenge. Az okok egy része persze lehet a csalás, de nem feltétlenül, és valahogy azt is legális mederbe kellene terelni anélkül, hogy meggyanúsítanánk, megbélyegeznénk a tanulót, vagy egy egyébként elfogadható tanulási formáról letiltanánk. És persze az életben várható megmérettetésekre is fel kell készíteni őket, hogy lehetőleg bármilyen formában igyekezzenek a tőlük tellhetőt megtenni és még akkor is teljesíteni, ha nem éppen az erősségüknek számító módon kell tenniük.

Az önértékelés magyarázata a 0-4-es skálán (én többnyire 2-eseket adtam magamnak):

0-Hiányzik - ez a komponens hiányzik; nincs meg ez a készség, tudás, képesség, kompetencia; ismeretlen a fogalom

1-Elégtelen - jelentős fejlődésre/fejlesztére van szükség; ismerős, de csak segítséggel tudnád használni; próbálkoztál már vele, de ez nem volt sikeres

2-Elégséges - célirányos fejlesztést/fejlődést igényel; éppen annyira vagy birtokában, hogy tudd, még tanulnod kell

3-Kielégítő - belátás szerint fejleszthető; magabiztosan és hatékonyan használod

4-Nagyon kielégítő - kész vagy arra, hogy másokat is megtaníts erre

Azt még talán érdemes megemlíteni, hogy az értékelés végén, ha az ember összeadja az értékeket, 30%-nál van az alacsony teljesítmény (ez alatt igen kicsi) - én ennek a legtetején voltam, még egy pont és már legkevésbé közepes vagyok 😊), 60%-nál a közepes és 80%-nál a jó. Nálunk valahol az utóbbi környékén van a minimálisan elfogadható, ami azért hülyeség, mert alapvetően önfényezésre ösztönöz és nem valós önértékelésre. Ki a fene jó 80-féle dologban egyszerre, és miért is kellene neki? Így aztán azt sem könnyű megtalálni, amiben valóban jó lenne előrelépni és fejlődni. És főleg nem ösztönöz arra, hogy a tudásomat átadjam bárkinek is - nincs is ilyen kategóriánk...

Egy, az interneten talált ötletet már használok a tanteremben, ami nagyon hasonlít ehhez, és tulajdonképpen bevált. Nem is azért, mert a gyerekek állandóan lapozgatják és én aszerint repülök ide vagy oda, hanem mert segít nekik megfogalmazni, hogy mi is a gond, illetve elfogadhatóvá teszi számukra, hogy nem kell mindent tökéletesen tudni rögtön első perctől, lehet segítséget kérni. Viszont mikor maguk is bodogulnak, csak az az egyszerű mondat, hogy "boldogulok, megy", máris pozitívan motiváló és hajtja őket előre. A gyorsan dolgozóknak meg nem kell kitalálni külön feladatokat - mennek és segítenek a társaknak. Erre eddig egy példa volt csak, de volt, és nem kell türelmetlennek lenni. (Csak praktikum: nem muszáj kerekre vágni, ugyanaz a szett több osztályban felhasználható, és nem is minden órán kell. A gyakorló órákon szoktuk elővenni, hogy ne kelljen minden egyes feladattal egymást megvárni. Kiteszem a falra a megoldásokat, ha készen vannak, magukat ellenőrzik és akkor szólnak, ha gond van. Persze azért én is nézem a pirosok mennyiségét - legtöbben azzal javítanak - és rákérdezek, hogy itt-ott miért is nem volt jó, ha nincs egyéb dolgom.)

A másik dolog, amit kiemelnék egy quiz feladat volt, ahol az aláhúzott kifejezést kellett több variáció közül kiválasztani: "Tanulóközpontú oktatásnak nevezzük azt, amikor a tanulókat aktív részvételre ösztönözzük, hogy projektekkel, probléma-megoldó feladatokkal vagy együttműködő tanulással támogassuk a tananyag mélyebb megértését, hosszútávú rögzülésését. (Eredeti: Engaging the student in active participation to encounter deeper understanding and long-term retention through projects, problem-solving or collaborative tasks is considered student-centered instruction.)"

Mindebben az online oktatás a következő előnyökkel rendelkezik: változatos kurzusok, tanulói utak; elérhetőek a jó tanárok; időben és tananyagban is rugalmas, egyénre szabható; pótolható kreditek, újra felvehető tárgyak; felzárkózás lehetősége; 21. századi eszközök és készségek alkalmazása.

Mielőtt elmondanánk, hogy az iskolai közoktatásnak ehhez semmi köze, mert ... és sorolnánk, hogy miért is, azt azért érdemes az eszünkbe vésni, hogy ez a fajta oktatás a versenytársunk. Amikor a gyerekekkel és szüleikkel "küzdünk", akkor az azért is van, mert létezik más alternatíva, és ez megváltoztatja az elvárásokat még akkor is, ha ez nem "igazságos". Nem kell átesni a ló túlsó oldalára, de azt be kell látni, hogy el kell mozdulni a jelenlegi pontról és annak iránya a tanulóközpontúság, amihez kell és van IKT segítség.

És végül, minden tanár kedvenc témája: önmaga. Nagyon klassz kis lista van a tanári munka összetettségéről:

Tervező: tantervi megfeleltetés; tanulási stílusok figyelembe vétele; óratervek; tananyag kiválasztása, gyűjtése, alkotása; ütemezés.

Oktató: tananyag ismertetése, rendszeres értékelés; igazodás az igényekhez; együttműködés és kommunikáció támogatása; visszajelzés.

Tanulást segítő: beköti a cipőfűzőt (a magyar megfelelője ennek szerintem a kifújja a gyerek orrát); lecsendesíti a perpatvarokat; megoldja a technikai problémákat; segít a tanulásban, tanulásszervezésben; koordinálja az ütemterveket.

Az adminisztráció, értekezletek, továbbképzés, önértékelés és reflexió ebben a listában nem szerepelnek, mert az minden tanár dolga, ezek a szerepek azonban külön választhatók aszerint, hogy kinek mi az erőssége vagy milyen a személyisége - online kurzusok esetén. Az iskolában azonban mindez elvárás - légy mindenben a legjobb: nagy tudású, kreatív, jó tervező, differenciálj, jó szervező, rendezett, jószívű, motiváló, jó kapcsolatteremtő, kommunikatív és türelmes.

Igaz, hogy egy szakma általában a teljességében szép, és nem is hiszem, hogy valaki csak egy elemében lehet igazán jó, de azt is gondolom, ez a munkamegosztás is megszívlelendő. Lehetne például, hogy a különböző évfolyamoknál más szerepe van az embernek, vagy bizonyos időszakokra mást-mást választ. Az talán nem jó, ha megreked valaki egy szerepben, de biztosan van olyan megoldás, ami mindenkinek megfelel, és nem kell örökké úgy lennie.

Ez csak a kurzus bevezető része volt...