A visszajelzésről, értékelésről a kapcsolattartás témakörén belül már tettem említést, de a negyedig modul teljes egészében az értékelésről szól. És itt reflektálnék arra, hogy mennyi idő egy MOOC elvégzése vagy mennyit és hogyan lehet tanulni; mennyire lehet egy tömeges kurzus egyénre szabott. Nos, ez tőlem, a tanulótól függ leginkább, de a tananyag sokat segíthet, ha jó színvonalú és informatív. Ami nem jelenti azt, hogy mindent részletesen és alaposan elmagyaráz. Ebben a kurzusban leragadtam a bevezető videónál, amelyben elhangzott egy név és egy idézet: Carol Dweck
'Csak addig lehetséges tanulni a saját hibáinkból, amíg el nem kezdjük letagadni ezeket a hibákat.' (Az előadás alapján idéztem.)
Ebben a pillanatban megszólal a csengő a fejedben: hallottál már a 'growth mindset'-ről, olvastál róla, de vegyük csak elő újra! És eljutsz a TED előadásig, cikkekig, amelyek erről szólnak. Mert ez a probléma engem most éppen megérintett, rátapintott egy számomra fontos dologra és utánajárok. Mert megtehetem - most van, most kezdődik a tanárok számára a feltöltődés és tanulás időszaka (ha már minden bizonyítványt és jelentést meg naplót kitöltöttek persze.) És nem kell, hogy a kurzusban mindez benne legyen, de talán mindig fogok emlékezni arra, hogy egy módszertani fejlődés innen indult.
Vannak már hasonló fontos mondataim, pl. Ne pazarold mások idejét! vagy Az igazi feladat a meglévő forrásokból kihozni a legtöbbet. - és most ez a gondolat is felkerült a listára.
A modul végén pedig kijelenthetem, hogy a legtöbbet ebben a modulban jegyzeteltem. Minden értékelő eszközt, amiről szó van benne ismerek és használok. Mégis, nagyon fontosnak gondolom, hogy időnként értékeljük az értékelési rendszerünket. Vizsgáljuk át a tesztjeinket, az értékelésre használt eszközeinket. Sajnos például tudom, hogy nagyon ráférne minden értékelőtáblámra (rubric - végre megtudtam, hogyan hívják magyarul) az alapos javítás, valamint még tudatosabban kellene terveznem azt, hogy mikor mit értékelek és hogyan. Ami biztosan hiányzik, az egy felmenő rendszer az értékelésben afelé, hogy a tanuló az értékelést fel tudja használni a fejlődésében. Már az igény kialakítása is nagy erőfeszítésekbe kerül és hát bevallom, nincs erre átfogó stratégiám és rendszerem, csak próbálkozom.
Lehet, hogy jó gyakorlat társértékelésre első alkalommal: Prezentációt kellett értékelni. Az osztályt annyi csoportra osztottam, ahány értékelési szempont volt. A szempontokat - pl. tartalom, szerkezet, előadásmód - felosztottam állításokra és 0-1-2 pontot lehetett adni. Egy csoport egy szempontot értékelt, mindenkinek volt egy saját táblázata (online a megosztott excellel nagyon jó volt, mert rögtön átlagot is számolt). Az óra végén, 4-6 prezentáció meghallagatása és számszerű értékelése után a csoportoknak még egy indoklást is kellett fűzni a pontszámhoz szövegesen. A szempontokon felül még volt egy általános visszajelző és egy kérdésekért felelős csoport is. 34 fő esetén úgy mentünk körbe, hogy mindenki volt prezentáló és minden szerepkörben értékelő-kérdező-visszajelző egyszer. Sajnos azt elmulasztottam az év végi kavarodásban - nekem nagyon betett, hogy egy hónapra visszamentünk, mert ráadásul vizsgák, mérések miatt ez is annyira szakadozott volt - hogy ezt a 'projektet' értékeltem volna a gyerekekkel. Mert az értékelők is kaptak jegyet a végén. Nem minden egyes értékelésért, hanem összesen. Pl. aki nem értékelt csak ott volt az órán, az nem kapott jó jegyet.
Mindig irigylem azokat a kollégáimat, akik saját teszteket állítanak össze. Ezzel nyilván kiiktatják azt a csalási lehetőséget, hogy adott tankönyvhöz tartozó teszt javítókulcsát valahogy megszerezve a tanulók megtudják a válaszokat, de eszméletlen munka egy jó teszt összeállítása és nekem erre valahogy nincs időm és energiám. Igaz, bíznom kell a tankönyvszerzőkben, hogy tudják a dolgukat - angol nyelvből ez egyébként nem gond. Mondjuk nem vettem még észre, hogy a tanulók csalnának, meg apró módosításokat be lehet azért tenni, hogy ne legyen betanulható a válasz anélkül, hogy a kérdést ismernék és értenék. Mellesleg, ha valamiben hiányos volt a több évtizeddel ezelőtti tanárképzés, az szerintem éppen a mérés-értékelés témaköre. Szerintem a tanulási nehézségeken kívül ez volt az a témakör, amivel kapcsolatban a legtöbb továbbképzési lehetőséget megragadtam pályám során. Az is igaz, hogy a legkevésbé éppen a főiskolai, egyetemi oktatók értettek ehhez, tehát még a példa alapján sem lehetett volna megszerezni ezt a kompetenciát. Talán ma már másképp van - remélem.
A csalásra visszatérve említeném meg az értékelés gamifikálásának lehetőségét. Ha nem is akarunk matricákat, trófeákat, toplistákat alkalmazni, azt érdemes átgondolni, hogy a csalásra csábítás annál nagyobb, minél nagyobb egy értékelés súlya. Ha a témazárón vagy feleleten áll vagy bukik minden, akkor ezer okot találunk arra, hogy mentegessük magunkat, ha nem csak legális eszközöket veszünk igénybe. Nyilván még ezer tényező befolyásolja az értékelési rendszerünket, de ez is fontos szempont lehet. Tapasztalatom szerint amúgy a kinyilvánított bizalom és az értékelés szerepének tisztázása is nagyon jól hat különösen a tinédzsereknél, mert nagy az igazságérzetük és a becsület fontos számukra. Általában.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése